Utazás Sting zenei univerzumában...
Emlékezetes utazást tehettünk Sting zenei univerzumában, a Police együttes legendás számait és az énekes-basszusgitáros szólókarrierje klasszikusait egyaránt egyedi hangzásvilágú koncerten élvezhettük. Letisztult, pörgõs buliban volt része a keddi koncert résztvevõinek az Arénában, a Broken Music turné buliján ugyanis a legjobbak voltak müsoron.
Két évet vártunk Stingre legutóbbi, Hõsök terén tartott bulija után, de a teltházas Aréna elégedett közönségét látva megérte. Nagy kár lett volna, ha Budapest nem kerül be a két éve futó, Police-os gyökerekhez visszatérõ, Broken Music (széttört zene) nevet viselõ koncertturné állomásai közé. Szegényebbek lettünk volna az ötödik magyarországi Sting koncerttel és az egyik legnagyobb müvészegyéniség feszes, pörgõs, letisztult, rockos hangzásvilágú ''best of'' bulijával.
Az estet a ''kis Sting'', azaz Sting fia, Joe Sumner zenekara, az alternatív-rockot játszó Fiction Plane nyitotta. A nyolc-kilenc számos koncert csendes siker volt, de valljuk, be mindenki Stinget várta. Negyedtízkor véget ért az átszerelés, a reflektorok megvilágították a minimál-dizájn jegyében megálmodott színpadot, a puritán díszlet elemei pedig a 1979-es 'Message In A Bottle' címü híres nóta ritmusára villóztak. Sting színpadra lépését hatalmas ováció kísérte, a zenészlegendát állva köszöntötték az ülõ szektorokban is. Dominic Miller és Lyle Workman gitáron kísérték a fõhõst, aki Abe Laboriel, Jr. dobossal basszusgitárosként alkotta a ritmusszekciót. A felállás és a hangzásvilág is elõre vetítette, hogy kellemesen utazhatunk majd Sting zenei univerzumában, az 1977-ben alapított Police együttes legendás számait és a szólókarrierje klasszikusait egyaránt egyedi hangzásvilággal élvezhetjük majd. Másodikként jött a 'Synchronicity II', az 'If I Ever Lose My Faith In You'-t a 'Walking On The Moon' követte. Sting pedig elképesztõ formában volt, mintha a legendás újhullámos banda fénykora óta nem fogott volna rajta az idõ, úgy ugrált basszusgitárjával a számok záró taktusánál.
A kritikusok által egekbe emelt, ami napig az egyik legjobb Sting albumnak tartott 'Nothing Like The Sun' lemez 'Englishman In New York' címü örökzöldjének feldolgozása elõtt, bemutatta zenekarát, amit egyébként többször megismételt a koncert alatt, a szólók pedig bebizonyították mindenki egyenrangú muzsikus Sting csapatában. Az Englishman tarolt, kérni sem kellett a publikumot, már énekelte is a csarnok a refrént. Mint, hagyományosan Abe Laboriel, Jr. dobos kitett magért, fergetegesen dobolta a soha el nem kopó slágert. A 'Shape Of My Heart'-ra összebújtak a párok, lengették a világító mobilokat. A kilencvenes évek elején írt 'Why Should I Cry For You' után tapsvihar kísérte a 'Fields Of Gold'-ot is. Sting egyszerüen nem tudott mellényúlni, a majd kétórás buliba üresjárat nem fért bele, a legjobbak voltak müsoron, méghozzá a legjobb elõadásban. Noha a fekete vokalisták nem jöttek el, a rajongók a maguk módján igyekeztek pótolni õket az 'If You Love Somebody Set Them Free' címü nótánál betöltötte a csarnokot közönség háttéréneke. A 'When The World Is Running Down'-ban helyet kaptak a gitárszólók, majd a várva várt Police opus a 'Roaxanne' átdolgozott verziója csendült fel, újra egy kis énekeltetéssel. A csapat levonult, de sokáig nem kérették magukat a ráadással, a rengeteget játszott világzenei vonulatot követõ 'Desert Rose'-zal jöttek vissza. Amikor megszólat a plusz-blokk második nótája, a Police talán leghíresebb száma az 'Every Breath You Take', többen a ''na végre!'' felkiáltást követõen kezdték mormolni a sorokat a küzdõtéren. A pörgõs 'Next To You'-ra már beindultak azok is, akik addig visszafogottabban buliztak, majd a csapat újra elvonult, hogy elképesztõ dobogás és tapsvihar közepette befejezzék a fantasztikus zenei utazást a 'Fragile' címü slágerrel.
(c) Népszava by Herczeg Dóra
Emlékezetes utazást tehettünk Sting zenei univerzumában, a Police együttes legendás számait és az énekes-basszusgitáros szólókarrierje klasszikusait egyaránt egyedi hangzásvilágú koncerten élvezhettük. Letisztult, pörgõs buliban volt része a keddi koncert résztvevõinek az Arénában, a Broken Music turné buliján ugyanis a legjobbak voltak müsoron.
Két évet vártunk Stingre legutóbbi, Hõsök terén tartott bulija után, de a teltházas Aréna elégedett közönségét látva megérte. Nagy kár lett volna, ha Budapest nem kerül be a két éve futó, Police-os gyökerekhez visszatérõ, Broken Music (széttört zene) nevet viselõ koncertturné állomásai közé. Szegényebbek lettünk volna az ötödik magyarországi Sting koncerttel és az egyik legnagyobb müvészegyéniség feszes, pörgõs, letisztult, rockos hangzásvilágú ''best of'' bulijával.
Az estet a ''kis Sting'', azaz Sting fia, Joe Sumner zenekara, az alternatív-rockot játszó Fiction Plane nyitotta. A nyolc-kilenc számos koncert csendes siker volt, de valljuk, be mindenki Stinget várta. Negyedtízkor véget ért az átszerelés, a reflektorok megvilágították a minimál-dizájn jegyében megálmodott színpadot, a puritán díszlet elemei pedig a 1979-es 'Message In A Bottle' címü híres nóta ritmusára villóztak. Sting színpadra lépését hatalmas ováció kísérte, a zenészlegendát állva köszöntötték az ülõ szektorokban is. Dominic Miller és Lyle Workman gitáron kísérték a fõhõst, aki Abe Laboriel, Jr. dobossal basszusgitárosként alkotta a ritmusszekciót. A felállás és a hangzásvilág is elõre vetítette, hogy kellemesen utazhatunk majd Sting zenei univerzumában, az 1977-ben alapított Police együttes legendás számait és a szólókarrierje klasszikusait egyaránt egyedi hangzásvilággal élvezhetjük majd. Másodikként jött a 'Synchronicity II', az 'If I Ever Lose My Faith In You'-t a 'Walking On The Moon' követte. Sting pedig elképesztõ formában volt, mintha a legendás újhullámos banda fénykora óta nem fogott volna rajta az idõ, úgy ugrált basszusgitárjával a számok záró taktusánál.
A kritikusok által egekbe emelt, ami napig az egyik legjobb Sting albumnak tartott 'Nothing Like The Sun' lemez 'Englishman In New York' címü örökzöldjének feldolgozása elõtt, bemutatta zenekarát, amit egyébként többször megismételt a koncert alatt, a szólók pedig bebizonyították mindenki egyenrangú muzsikus Sting csapatában. Az Englishman tarolt, kérni sem kellett a publikumot, már énekelte is a csarnok a refrént. Mint, hagyományosan Abe Laboriel, Jr. dobos kitett magért, fergetegesen dobolta a soha el nem kopó slágert. A 'Shape Of My Heart'-ra összebújtak a párok, lengették a világító mobilokat. A kilencvenes évek elején írt 'Why Should I Cry For You' után tapsvihar kísérte a 'Fields Of Gold'-ot is. Sting egyszerüen nem tudott mellényúlni, a majd kétórás buliba üresjárat nem fért bele, a legjobbak voltak müsoron, méghozzá a legjobb elõadásban. Noha a fekete vokalisták nem jöttek el, a rajongók a maguk módján igyekeztek pótolni õket az 'If You Love Somebody Set Them Free' címü nótánál betöltötte a csarnokot közönség háttéréneke. A 'When The World Is Running Down'-ban helyet kaptak a gitárszólók, majd a várva várt Police opus a 'Roaxanne' átdolgozott verziója csendült fel, újra egy kis énekeltetéssel. A csapat levonult, de sokáig nem kérették magukat a ráadással, a rengeteget játszott világzenei vonulatot követõ 'Desert Rose'-zal jöttek vissza. Amikor megszólat a plusz-blokk második nótája, a Police talán leghíresebb száma az 'Every Breath You Take', többen a ''na végre!'' felkiáltást követõen kezdték mormolni a sorokat a küzdõtéren. A pörgõs 'Next To You'-ra már beindultak azok is, akik addig visszafogottabban buliztak, majd a csapat újra elvonult, hogy elképesztõ dobogás és tapsvihar közepette befejezzék a fantasztikus zenei utazást a 'Fragile' címü slágerrel.
(c) Népszava by Herczeg Dóra
PHOTOS
